A bűncselekmények olyan társadalmat sértő, a társadalmi együttélés követelményeinek nem megfelelő cselekmények, melyeket a társadalom – azok kiemelten fontos jellege miatt – jogi szabályozás útján jogi jelenséggé minősített.

A büntetőjog azoknak a jogszabályoknak az összessége, melyek meghatározzák, hogy

• mely cselekmények minősülnek bűncselekményeknek,

• a bűncselekmények elkövetőit hogyan kell felelősségre vonni,

• az elkövetőkkel szemben milyen szankciókat kell alkalmazni,

• e szankciókat hogyan kell alkalmazni.

Minden jogág életviszonyokat szabályoz. Ezen jogágak egyike a büntetőjog. A büntetőjog három ponton különbözik a többi jogágtól:

• Míg a többi jogág homogén, azaz túlnyomóan azonos jellegű életviszonyokat szabályoz, addig a büntetőjog heterogén, azaz legkülönbözőbb jellegű életviszonyokat ölel fel, melyek egyetlen közös tulajdonsága, hogy igénylik a büntetőjog nyújtotta különleges védelmet;

• A többi jogággal ellentétben, a büntetőjog elsősorban nem rendezi, hanem védi az alá tartozó életviszonyokat;

• A büntetőjog jogszabályainak megvalósulási módja eltérő más jogágak jogszabályainak megvalósulási módjától. A más jogágak jogszabályaival ellentétben, a büntetőjogi jogszabályok célja, hogy a benne leírt magatartást senki se tanúsítsa. A nemkívánatos magatartást a büntető jogszabály alkotója úgy kívánja meggátolni, hogy meghatározott hátrányt helyez kilátásba a jogszabályt megvalósítókkal szemben, s felhatalmazza az erre illetékes szerveket, hogy a kilátásba helyezett hátrányt alkalmazzák a megvalósítókkal szemben.

A büntetőjog három részre oszlik:

• Anyagi büntetőjog, mely meghatározza, hogy mely cselekmények minősülnek bűncselekményeknek és e bűncselekmények elkövetőivel szemben milyen szankciókat kell alkalmazni;

• Büntetőeljárási jog, mely meghatározza, hogy a bűncselekmények elkövetőit hogyan kell felelősségre vonni. Az anyagi joggal ellentétben, nem közvetlenül az állampolgárokhoz szól, hanem a büntetőeljárást végző szervekhez;

• Büntetés-végrehajtási jog, mely meghatározza, hogy bűncselekmények elvetőivel szemben kiszabott szankciókat hogyan kell alkalmazni.

Történeti fejlődés eredménye a mai jogállami büntetőjog. A magánbosszút kiszorította a talio és a compositio elve. Később a büntetőjog közjogiasodott, végül a büntetőjogban az állami hatalom kizárólagossága lett jellemző.

A törvényesség követelménye: nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege elvek.

Nullum crimen sine lege. Lényege: amit nem tilt törvény, az nem büntetendő. Ha egy cselekményt a törvény kifejezetten nem nyilvánít bűncselekménynek, az nem semmilyen körülmények között sem minősíthető bűncselekménynek Amennyiben pedig van ilyen törvény, akkor az adott cselekmény – egyéb, szintén törvény által megállapított feltételek fennforgása esetén – bűncselekménynek minősíthető és annak elkövetője büntetőjogi felelősségre vonható.

Nulla poena sine lege. Tágabb értelemben: csak a büntetőtörvények által szabályozott büntetéssel alkalmazhatók. Szűkebb értelemben: az adott bűncselekmény elkövetője csak az adott bűncselekményt szabályozó törvény által kilátásba helyezett szankcióval sújtható.

Humanizmus. A legfőbb érték az ember, a büntetőjogi szankció pedig végső soron emberi jogot sért, ezért szükséges, hogy a büntetés csak a szükséges mértékben korlátozza az elkövető emberi jogait, hiszen végül is a büntetés célja az elkövető pozitív irányú megváltoztatása.

A büntetőjog ultima ratio jellege. A büntetőjog szubszidiárius jogág, alkalmazása csak ott szükséges, ahol más jogág nem képes a kívánt célt, a társadalom védelmét elérni. Ez a jelleg azonban a büntetőjogon belül is érvényesül: a jogalkalmazó köteles a kívánt cél eléréséhez szükséges lehető legenyhébb eszközt alkalmazni.

A bűnfelelősség elve: nullum crimen sine culpa. A bűnösség két fokozatának – szándékosság és gondatlanság – valamelyike szükséges a büntetőjogi felelősségre vonáshoz. Általában szándékosság szükséges, gondatlanság csak azokban az esetekben elegendő, ha ezt a törvény kifejezetten büntetni rendeli. Ezen elv modern eredetű, előzőleg az eredményfelelősség elve volt érvényben.

Az ártatlanság vélelme. Senki sem tekinthető bűnösnek, míg nincs erről jogerős határozat. Ez az elv komoly felelősséget ró a hatóságokra és a médiára.

A bizonyítottság követelménye. Nem elegendő hézagos módon valószínűsíteni az elkövető vétkességét, hanem azt a bizonyítékok egymásba kapcsolódó láncolatával vitathatatlanná kell tenni.

Felelősség-differenciáltság. A bűncselekmények nem egyforma súlyúak, a társadalomra nem egyforma mértékben veszélyesek, ezért kategorizáljuk:

a bűncselekményeket bűntettekre és vétségekre,

a bűnösséget szándékosságra és gondatlanságra,

a bűnelkövetőket első ízben és ismételten bűnözőkre,

a szankciókat fajuk, nemük és mértékük alapján.

A bűncselekmény

A BTK meghatározása szerint

10. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy – ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli.

(2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti.

11. § (1) A bűncselekmény bűntett vagy vétség.

(2) Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a törvény két évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli el. Minden más bűncselekmény vétség.

A szabálysértés külön kategória, melyet nem a büntetőjog, hanem a közigazgatási jog rendez.

A bűnelkövető tudati viszonya alapján megkülönbözethető a szándékosság és gondatlanság.

Szándékosság

13. § Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik.

Ennek alapján megkülönböztetjük a szándékosság két alakját:

Egyenes szándék (dolus directus) – melynél mind a három tényező pozitív, azaz az elkövető tisztában van magatartásával, annak társadalomra veszélyes következményeit előre látja, ezeket kívánja, s így határozza el magát cselekménye elkövetésére, melyet akaratlagosan végre is hajt.

Eshetőleges szándék (dolus eventualis) – melynél mind a két tényező (tudati, akarati) pozitív, a harmadik (érzelmi) pedig semleges, azaz az elkövető tisztában van magatartásával, annak társadalomra veszélyes következményeit előre látja, ezeket azonban nem kívánja, de belenyugszik bekövetkezésükbe (ezt mutatja az, hogy a következmények előrelátása és bekövetkezésének biztos tudata sem tántorítja őt vissza), s így határozza el magát cselekménye elkövetésére, melyet akaratlagosan végre is hajt.

Gondatlanság

14. § Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában; úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.

Alakzatai:

Tudatos gondatlanság (luxuria) – melynél mind a két tényező (tudati, akarati) pozitív, a harmadik (érzelmi) pedig negatív, azaz az elkövető tisztában van magatartásával, annak társadalomra veszélyes következményeit előre látja, ezeket azonban nem kívánja, sem nem nyugszik vele bekövetkezésükbe, hanem bízik elmaradásukban (ezt mutatja az, hogy pl. mindent megtesz a következmények beállását megakadályozandó), s így határozza el magát cselekménye elkövetésére, melyet akaratlagosan végre is hajt.

Hanyagság (negligentia) – melynél hiányzik teljes egészében a lelki háttér, mivel az elkövető nem látja előre cselekménye következményeit. Mire alapozható akkor a bűnösség? A bűnösség objektív és szubjektív momentumra alapozható: a következmények előreláthatóságának objektív lehetősége és az előrelátásnak az elkövetőtől való elvárhatósága.

A gondatlansággal kapcsolatos enyhébb társadalomra veszélyesség miatt főszabályként csak a szándékos elkövetés von maga után büntetőjogi felelősségrevonást, a gondatlan elkövetés csak kivételesen büntethető, amikor a törvényhozó azt kifejezetten büntetni rendeli.

A büntethetőség akadályai általában

Ahhoz, hogy egy magatartás bűncselekménynek minősüljön három elemre van szükség: büntetni rendeltségre (tényállásszerűségre), társadalomellenességre és bűnösségre. A büntethetőség a büntetőjog felelősségre vonás lehetőségét jelenti. Azonban a büntethetőség érvényesülését bizonyos körülmények akadályozhatják. Ezeket az akadályokat a következőképpen csoportosítjuk:

Büntethetőséget kizáró okok. Ezek a bűncselekmény három ismérve közül valamelynek a hiányán keresztül jönnek létre:

22. § A büntethetőséget kizárja:

a) a gyermekkor,

b) a kóros elmeállapot,

c) a kényszer és a fenyegetés,

d) a tévedés,

e) a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka,

f) a jogos védelem,

g) a végszükség,

h) a magánindítvány hiánya,

i) a törvényben meghatározott egyéb ok.

Büntethetőséget megszüntető okok. Itt a bűncselekmény bekövetkezik, de az azóta eltelt idő miatt történik valami, ami megszünteti az eredetileg fennállott büntethetőséget. Itt a büntetőeljárás nem felmentéssel, hanem megszüntető végzéssel végződik.

32. § A büntethetőséget megszünteti

a) az elkövető halála,

b) az elévülés,

c) a kegyelem,

d) a cselekmény társadalomra veszélyességének megszűnése vagy csekéllyé válása,

e) a törvényben meghatározott egyéb ok.