Az Európai Bíróság szerepe

Az Európai Közösségek létrejöttével egy olyan közösségi jog született, amely a tagállamok jogrendjébe épül, de bizonyos tekintetben mégis önálló a nemzeti jogrendektől. A közösségi jognak is szüksége volt egy hatékony bírói védelemre. Ezt a feladatot az Európai Bíróság látja el. A Bíróság biztosítja, hogy a közösségi jogot egységesen értelmezzék és alkalmazzák minden tagállamban, felügyeli a közösségi jog betartását, továbbá ellenőrzi és biztosítja, hogy a különböző intézmények a Közösség alapszerződéseiben lefektetett hatásköreik szerint járjanak el. Az Európai Bíróság fő feladatának ellátásával, a közösségi jog értelmezésével elősegíti az integráció fejlődését, és az általa kialakított esetjog kiegészíti az alapszerződésekben foglaltakat. Az alapító szerződésekben például nem volt egyértelműen megfogalmazva, hogy a közösségi jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben. Ezt a problémát a Bíróság esetjogában oldotta fel. A Bíróság jogértelmezése következtében vált általánossá az ún. közvetlen hatály elve is, amelynek értelmében a természetes és jogi személyek nemzeti bíróságaik előtt hivatkozhatnak a közösségi jogforrásokra.

Az Európai Bíróság szervezete

Az Európai Bíróság (Court of Justice) székhelye Luxembourgban található, jelenleg 15 bíróból áll, akiket a tagállamok kormányainak egyetértésével neveznek ki hat éves időszakra. A Bíróság munkáját 8 főügyész is segíti, akiket szintén hat évre neveznek ki. A főügyészek nem a vád képviseletének szerepét töltik be, hanem az a feladatuk, hogy érvekkel alátámasztva mutassák be az adott ügyet a Bíróságnak. Az ügyben kijelölt főügyész véleményt készít arról, hogy a Bíróságnak miként kellene az ügyben eljárni. A bírákat nem köti a főügyész által javasolt megoldás.

Az ügyek számának szaporodása miatt 1989-ben létrehozták az ún. Elsőfokú Bíróságot (Court of First Instance) is abból a célból, hogy tehermentesítsék az Európai Bíróságot, és így az elsődleges feladatára, a közösségi jog értelmezésére tudjon koncentrálni. Az Elsőfokú Bíróság székhelye ugyancsak Luxembourg van, jelenleg szintén 15 bíróból áll, akiket a tagállamok kormányainak egyetértésével neveznek ki hat éves időtartamra.

Az Európai Bíróság hatásköre, eljárása

Jelenleg a következő eljárásokat különböztetjük meg:

a) Előzetes döntéshozatali eljárás : Ha egy tagállam bírósága előtt egy konkrét ügy kapcsán a közösségi jog értelmezésével kapcsolatban kérdés merül fel, akkor a nemzeti bíróság előzetes kérdést intézhet az Európai Bírósághoz. A nemzeti bíróság dönti el, hogy él-e ezzel a lehetőséggel, egy esetet kivéve, amikor az adott ügyben a felek számára a jogorvoslat a nemzeti bíróság határozata ellen kizárt. Ebben az esetben ugyanis kötelező előzetes döntést kérni. Kérdésként merülhet fel, hogy milyen szerv minősülhet ezen eljárás alkalmazása szempontjából bíróságnak. Erre különböző szempontokat kell együttesen figyelembe venni. A hazánkban működő választottbíróságok ezeknek a szempontoknak nem felelnek meg, mert a felek számára nem kötelező a rendes bíróság helyett választottbírósághoz fordulni. Az Európai Bíróság által a közösségi jog értelmezésével kapcsolatban adott vélemény köti a nemzeti bíróságot. Fontos azonban, hogy a konkrét ügyet nem az Európai Bíróság, hanem a nemzeti bíróság dönti el. Ha már az Európai Bíróság azonos vagy hasonló ügyben adott ki előzetes véleményt, akkor elég erre hivatkoznia a nemzeti bíróságnak, és nem kell előzetes véleményt kérnie, bár megteheti.

b) Kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatti eljárás: Ha az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállam nem teljesítette valamely, a közösségi jog alapján fennálló kötelezettségét, akkor pert indíthat a tagállam ellen az Európai Bíróságon. Ez előtt azonban a Bizottság alapos egyeztetést folytat az érintett tagállammal. Ez az informális szakasz akár egy évig is eltarthat. A tagállamnak két lehetősége van: vagy megváltoztatja a kifogásolt belső jogszabályt, vagy meggyőzi a Bizottságot, hogy jogszabálya nem ellentétes a közösségi joggal. Ha ez a szakasz eredménytelenül zárul, akkor a Bizottság hivatalos levelet küld a tagállamnak, amely hivatalosan kifejtheti álláspontját. Ezt követően a Bizottságnak lehetősége van, hogy egy ún. indokolt állásfoglalást adjon ki, melyben valamennyi érvet elő kell adnia, mert később, a Bíróság előtt már nem hozhat fel új érveket. A Bizottság ebben rövid határidőt tűz a tagállamnak, hogy a véleményében foglaltakat elfogadja. Ha nem így történik, akkor a Bizottság az Európai Bíróság elé viszi az ügyet. Ha a Bíróság a keresetnek helyt ad, akkor megállapítja, hogy a tagállam megsértette a közösségi jogból eredő valamely kötelezettségét. Ebben az esetben a tagállamnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket, hogy a Bíróság ítéletének eleget tegyen. A Bizottság erre határidőt szabhat, és ha ez eredménytelenül telik el, akkor újra a Bírósághoz fordulhat annak érdekében, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a tagállam nem tett eleget az ítéletben foglaltaknak, és kérheti pénzbírság kiszabását is a tagállamra.

A tagállamoknak is lehetőségük van pert indítani a közösségi jog megsértése alapján egy másik tagállam ellen. A kereset benyújtása előtt azonban a Bizottság elé kell vinni az ügyet. A tagállamok ezzel a lehetőséggel nem élnek túl gyakran.

c) Semmissé nyilvánítási eljárás: A Bíróság feladata, hogy figyelemmel kísérje a közösségi intézmények rendelkezéseinek törvényességét is. Amennyiben ezeknél hatáskörrel való visszaélést, hatáskör hiányát, lényeges eljárási szabály megsértését, az alapszerződések vagy azok alapján született jogszabályok megsértését, valamint hatalommal való visszaélést állapít meg, akkor az így létrejött rendelkezést megsemmisíti. Ezt az eljárást a tagállamok, az Európai Tanács és a Bizottság érdekeltségük igazolása nélkül, míg az Európai Parlament, az Európai Központi Bank, továbbá a természetes és jogi személyek csak érintettségük esetén kezdeményezhetik az Elsőfokú Bíróságnál.

d) Intézkedési kötelezettség megszegése miatti eljárás: A tagállamok, a közösségi intézmények, valamint a közvetlenül és személyesen érintett természetes és jogi személyek pert indíthatnak az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság ellen, ha azok a közösségi jog megsértésével elmulasztják egy intézkedés meghozatalát. A bírósági szakasz előtt az adott intézményt fel kell szólítani az intézkedés meghozatalára. A keresetet az Elsőfokú Bíróságánál kell benyújtani, döntése ellen pedig az Európai Bírósághoz lehet fellebbezni.

e) Kártérítési kereset: Ha egy közösségi intézmény vagy alkalmazottja szerződésen kívül kárt okoz egy személynek, akkor a kártérítési igényt az Elsőfokú Bíróság elé lehet vinni. A másodfok itt is az Európai Bíróság.

f) Véleménykérési eljárás: A Tanács, a Bizottság, a tagállamok, továbbá – a Nizzai Szerződés óta – az Európai Parlament a nemzetközi szerződések megkötése előtt kikérheti az Európai Bíróság véleményét, hogy a megállapodás összhangban áll-e a közösségi joggal.

g) Állami támogatással kapcsolatos eljárás: Ha a Bizottság úgy véli, hogy az állam által nyújtott támogatás összeegyeztethetetlen a közös piaccal, vagy a támogatást nem megfelelően használják fel, felszólíthatja az államot, hogy szüntesse be vagy változtassa meg a támogatást. Ha az állam ennek nem tesz eleget, a Bizottság vagy más érintett fél az ügyet az Európai Bíróság elé viheti.

h) Munkaügyi jogviták: A közösségi intézmények és alkalmazottaik közötti jogvitára az Elsőfokú Bíróságnak van hatásköre. Fellebbezni az Európai Bírósághoz lehet.

i) Versenyjogi viták: A közösségi versenyjog körébe tartozó jogviták első fokon az Elsőfokú Bíróság hatáskörébe tartoznak.

j) Választottbírósági kikötés: A Közösség intézményei az általuk kötött szerződésekben kiköthetik az Európai Bíróság hatáskörét. A tagállamoknak is lehetőségük van arra, hogy jogvitáikat a közöttük létrejött megállapodás alapján az Európai Bíróság elé vigyék.

Amszterdamban kiszélesítették az Európai Bíróság hatáskörét. Így az a rendőri- és büntetőügyekben, valamintaz igazságügyi együttműködés területén is hozhat előzetes határozatot, értelmezheti és felülvizsgálhatja a szerződéseket. A tagállamok azonban megtilthatják, hogy nemzeti bíróságaik az Európai Bírósághoz forduljanak.

A Nizzai Szerződés Bíróságra vonatkozó rendelkezései

A Nizzai Szerződés két fő célkitűzése az volt, hogy a tagállamok bővülésével összefüggésben a Bíróság összetételét módosítsa, másrészt, hogy a Bíróság működését hatékonyabbá tegye.

A Nizzai Szerződés növelte a bírák számát, mivel a szerződés szerint a bírák száma tagállamonként egy bíró (és nem összesen 15). A főügyészek száma továbbra is 8, de a Bíróság kérésére a Tanács egyhangú döntésével lehet növelni a főügyészek számát. A Nizzai Szerződés szerint az Elsőfokú Bíróság tagállamonként legalább egy bíróból áll. Az Európai és az Elsőfokú Bíróság tehermentesítése céljából a szerződés lehetőséget biztosít speciális feladatokat ellátó szakértő bírói testületek felállítására (pl. a Közösség és alkalmazottai közötti jogvitáknál).

A Nizza Szerződés értelmében az Elsőfokú Bíróság válik az általános bírói szervvé majdnem minden ügyben, az Európai Bíróság pedig csak az előzetes döntéshozatali eljárás és a kötelezettség megszegése miatti eljárás vonatkozásában őrzi meg hatáskörét.