jog fogalma – A jogászok mai napig vitatják, mi tartozik a jog fogalmába (Kant), ugyanis a jogtörténet során jognak nevezett rendszerek és meg­ol­dások jelentősen különböznek egymástól (jogtípus, nemzetközi jog). Köznapi értelemben az adott állam hatóságai – különösen jogviták eldöntésére a bí­róságok – által alkalmazott kötelező állami előírások (törvények, normák) alkotják a tételes jogot. Ez közel áll a jogpozitivista felfogáshoz, mely az ál­la­mi­lag alkotott és kikényszeríthető magatartási szabályokat állítja jog­fel­fo­gá­sa középpontjába, vagyis a jog követendőségének alapja az állami eredet és alkalmazás. A társadalmi felfogásban előzetes feltevések élnek arra nézve, hogy az állam milyen (például demokratikusan elfogadott) szabályai ér­vé­nye­sek és ezért kötelezőek (Hart, A jog fogalma). A jogi normák pusztán az állami (jogalkotó) akarat képződményeként, parancsként léteznek, s mint ilyenek követendők. A jogász és a jogtudomány dolga az államilag elismert jog­for­rá­sok­ban megnyilvánuló jog megismerése. Hans Kelsen Tiszta jogtana szerint a jogi norma meghatározza azt a feltételt, amelyhez jogkövetkezmények (szank­ció) kapcsolódnak. A jogszociológia szerint számos állami előírás figyelmen kívül marad. A jog előrejelzés arról, hogy mit tesznek a bíróságok a jog ne­vé­ben (O. W. Holmes). A viselkedést és a jogvitákat olyan normák is meg­ha­tá­roz­hatják, amelyeket az állam előzetesen nem ismert el jognak. A történeti iskola a jog forrását a nép jogszokásaiban, a hagyományban látta. A ter­mé­szet­jog szerint a jogi előírásokat az erkölcsnek megfelelés teszi kötelezővé.